A németek 1939-ben foglalták el Tarnówot. 1940-ben Martinnak és családjának el kellett hagyniuk a lakásukat. A zsidók első tömeges mészárlásakor Martin egy padláson bújt el. A család két további razzia alatt is elrejtőzött. 1943-ban azzal az indokkal vették őket nyilvántartásba, hogy német hadifoglyokra cserélik őket, mert Martin anyja az Egyesült Államokban született. Vonattal Krakkóba, majd a bergen-belseni koncentrációs táborba vitték őket. Martint 1945-ben szabadították fel, és 1947-ben az Egyesült Államokba költözött.
Hallottuk, ahogy a zsidók hosszú sorokban menetelnek éjszaka, és németek kísérik őket. Folyamatosan mentek. Elmentek a házunk mellett, ez már a külvárosban volt, a temetőnél, és a város mögötti erdőbe irányították őket. És ahogy később megtudtuk, mindannyiukat ott lőtték le. Aznap kinéztem a zsindelyek közül. Apám megtiltotta, de hát gyerek voltam, kíváncsi voltam. A tető a temetőre nézett, és láttam, hogy teherautókkal hozzák a hullákat. Aztán hoztak egy csomó zsidót, akikkel gödröket ásattak, és a hullákat azokba szórták bele, és ezután azokat is lelőtték, akik a gödröket ásták, őket pedig egy újabb érkező csoport dobálta bele a gödrökbe, meszet szórtak a holttestekre, a következő csoport betemette a gödröket, és újabbakat ásott. Aztán [szünet] aztán [szünet] terhes nőket hoztak, és nem használtak golyót. Szuronnyal ölték meg őket [szünet]. Az anyák sikolyát, ahogy kitépték a karjukból a gyermekeiket… [szünet] És a gyermekek sikoltozását még most is hallom.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
