Niels vallásos zsidó családban nevelkedett. 1932-ben a család a dániai Koppenhágába menekült, ahol Niels apja az 1930-as évek közepén régiségkereskedést nyitott. A németek 1940 áprilisában szállták meg Dániát, de a megszállás első három éve alatt Niels nem sok változást vett észre. Amikor 1943 októberében megtudták, hogy a németek a zsidók begyűjtését tervezik, Niels és családja a menekülés mellett döntött. Az ellenállási mozgalom egyik tagja Snekkersten halászfaluba vitte őket, ahonnan csónakkal keltek át Svédországba. Niels 1945 májusában tért vissza Dániába.
Aznap iskolában voltunk. Rengeteg repülőgépet láttunk, bombázók jöttek egymás után – tényleg több százan jöttek, és motoros, lovas, ágyukat húzó németek, és mindenfelé hatalmas tankok voltak. Nem tartott tovább pár óránál, amíg elfoglalták az országot. Mint említettem, nem volt ellenállás. Dánia nagyon kicsi ország volt. És az élet ment tovább, ahogy azelőtt, kivéve, hogy nem lehetett az utcának azon az oldalán sétálni, ahol a bank volt. Fegyveres, acélsisakos katonákat állítottak a bankok, a szállodák és a fontos intézmények elé, amiket őrizni akartak. De ezenkívül nem sok minden történt. A rendőrség működött, és a dán hadsereg is… bár nem sok beleszólásuk volt a dolgokba, de… az élet ugyanúgy ment tovább, mint korábban.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.