Irena Sendler, a Żegota tagja

Irena Sendler portréja, Varsó, kb. 1939.

Irena Sendler (Sendlerowa) a Zsidómentő Tanács (kódnevén „Żegota”) egyik alapítója és tagja volt. A Żegota lengyeleket és zsidókat tömörítő földalatti mentőszervezet volt a német megszállás alatt álló Lengyelországban. A száműzetésben lévő lengyel kormány támogatásával 1942 és 1945 között működő szervezet fő célja a zsidómentő erőfeszítések összehangolása volt.

Irena Sendler (1910–2008) szociális munkásként dolgozott Varsóban, amikor 1939-ben kitört a II. világháború. Miután a nácik 1940 őszén a varsói zsidókat a gettóba kényszerítették, Sendler kihasználta pozícióját és a háború előtti kapcsolatrendszerét, hogy élelmiszert szállítson, illetve anyagi segítséget nyújtson a zsidóknak. Sendler 1943 elején csatlakozott a Żegotához. A Żegota tagjai rejtekhelyet biztosítottak a lengyel zsidóknak, és pénzt, élelmet, hamis személyazonossági okmányokat és orvosi segítséget nyújtottak az általuk támogatottaknak.

Sendler „Jolanta” fedőnéven több száz zsidó gyermeket csempészett ki a varsói gettóból. Árvaházakban, kolostorokban, iskolákban, kórházakban és magánházakban talált nekik búvóhelyet. Sendler minden gyermeket új személyazonossági okmányokkal látott el, majd kódolva rögzítette eredeti nevüket és tartózkodási helyüket, hogy a háború után a túlélő rokonok megtalálhassák őket. 1943 őszén, alig néhány nappal azután, hogy Sendlert kinevezték a Żegota gyermekosztályának vezetőjévé, letartóztatta a Gestapo (a német titkosrendőrség), majd brutálisan megverte és megkínozta. Ennek ellenére Sendler soha nem fedte fel a gyerekek nevét, és nem adta ki a munkatársait. Társai által szervezett vesztegetési akciónak köszönhetően később kiszabadult a Gestapo börtönéből. A veszélyek ellenére Sendler új álnéven folytatta a munkát a Żegotánál.

Irena Sendler túlélte a háborút. A Yad Vashem 1965-ben a Világ Igaza elismerést adományozta neki.