Antiszemita összeesküvés: Cion bölcseinek jegyzőkönyvei
A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei egy antiszemita könyv, amelyet a zsidók elleni gyűlöletkeltésre használnak. Először 1903-ban jelent meg. A Jegyzőkönyvek összeesküvés-elméleteket tartalmaz a zsidók állítólagos globális hatalmáról. Ez a modern idők legszélesebb körben elterjedt antiszemita kiadványa.
A legfontosabb tények
-
1
A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei egy olyan kiadvány, amely számos nyelven és formában terjed. Elérhető nyomtatásban, az interneten és más médiumokon. A könyvnek számos különböző változata létezik, azonban közös bennük, hogy antiszemita összeesküvés-elméleteket terjesztenek a zsidókról.
-
2
Adolf Hitler és a náci párt más vezetői tudták, hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei nem tényeken alapszik, ennek ellenére felhasználták a zsidók elleni gyűlölet terjesztésére.
-
3
A Jegyzőkönyvekről újra és újra bebizonyították, hogy hazugság. Ennek ellenére a könyv továbbra is erőteljes antiszemita propagandaeszköz marad.
A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei a 20. század elején jelent meg először. Azóta használják az antiszemita összeesküvés-elméletek hívei annak a hazugságnak az alátámasztására, hogy egy titkos zsidó testület irányítja a világot. Az évtizedek során a Jegyzőkönyvek számos kiadása és változata látott napvilágot. Ma is folyamatosan publikálják. Az elmúlt években a Jegyzőkönyvek széles körben terjed több médiumon, beleértve az internetet és a közösségi médiát is.
A Jegyzőkönyvek először 1903-ban jelent meg egy újságban az Orosz Birodalomban. A közzétevője azt állította, hogy rábukkant egy valódi dokumentumra, amely bizonyítja, hogy létezik egy világméretű zsidó összeesküvés. Ez nem volt igaz. Újságírók, bíróságok és kormányok mutattak rá azóta, hogy a Jegyzőkönyvek hamisítvány, amely antiszemita hazugságokat terjeszt.
Hamis volta ellenére a zsidókkal kapcsolatos összeesküvés-elméleteket terjesztő emberek több mint százhúsz éve alkalmazzák a Jegyzőkönyveket. A könyv szövege rendszeresen módosul, hogy igazodjon az aktuális eseményekhez. Vonzereje – akárcsak az összeesküvés-elméletek mentén való gondolkodásé – azon alapul, hogy képes egyszerű magyarázatot adni egy összetett világra.
Mi is a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei?
A Jegyzőkönyvek azt állítja saját keletkezéséről, hogy egy titkos, írásos feljegyzés az állítólag a „Cion tanult bölcsei” nevű csoport által tartott találkozókról. A gyűlésekről szóló feljegyzések mindazonáltal hamisak. Ezek a gyűlések nem történtek meg, állítólagos vezetőik, vagyis Cion bölcsei soha nem léteztek.
A korai kiadványok huszonnégy fejezetet, más szóval „jegyzőkönyvet” tartalmaztak. Az egyes fejezeteket úgy állították be, mintha a bölcsek titkos terveit dokumentálnák a világpolitika, a gazdaság, a pénzpiacok, a média, az oktatás és a társadalom más területeinek irányítására, a zsidók érdekeit szem előtt tartva. A kiadvány további antiszemita hazugságai közé tartozik az az állítás, hogy a zsidók el fogják pusztítani a kereszténységet és az összes többi világvallást. A Jegyzőkönyvek azt is írja, hogy a zsidók hasznot húznak abból, hogy a világot háborús állapotban tartják.
A Jegyzőkönyveknek különböző változatai vagy kiadásai léteznek, de mindegyiket egy céllal használják: a világ problémáinak a zsidók hibáztatásával történő magyarázatára. Bűnbakkeresésnek nevezzük, amikor a valódi felelősök helyett valaki mást hibáztatnak. A Jegyzőkönyvek terjesztőinek célja mindig az, hogy a zsidókat démonizálják, őket okolva a különféle problémákért.
Régóta fennálló antiszemita összeesküvés-elméletek és a Jegyzőkönyvek
Antiszemita összeesküvés-elméletek már évszázadok óta léteznek. Ezek az elméletek az idők során tovább formálódtak, és vallási, gazdasági, nacionalista és rasszista eszméket használtak fel a zsidók elleni gyűlölet szítására. A zsidókat vádolták Jézus megölésével (istengyilkosság); háborúk és forradalmak szításával; sőt, járványok terjesztésével is. Rendszeres hamis vád ellenük, hogy ők irányítják a politikát és a világgazdaságot.
Az antiszemitizmus a 19. században vált egyre elterjedtebbé. Ebben az időszakban az európai és észak-amerikai társadalmak jelentős társadalmi, gazdasági és politikai változásokon mentek keresztül. A kommunikáció is fejlődött, a nyomtatási technológiákat is ideértve. Ez lehetővé tette, hogy az emberek világszerte gyorsabban terjesszék az eszméiket. Az antiszemitizmus egyik irányzata akkoriban azt állította, hogy a zsidók szervezték meg ezeket a változásokat a saját érdekükben. Az ilyen antiszemita összeesküvés-elméletek a Jegyzőkönyvek számos változatában megjelennek.
Ezek a zsidókkal szembeni előítéletek azonban nem a Jegyzőkönyvekben fogalmazódnak meg először, csupán ebben a kiadványban gyűjtötték össze őket. A könyv megerősíti és felerősíti a legnépszerűbb antiszemita összeesküvés-elméleteket.
A Jegyzőkönyvek eredete: Hol kezdődött a hazugság?
A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei első változata 1903-ban jelent meg. Azon az őszön hozta le sorozatként a Jegyzőkönyveket a Znamja (Zászló) című szentpétervári újság. A Znamja Pavel Kruseván tulajdonában állt. Kruseván ismert író és könyörtelen antiszemita volt. Több újságot is birtokolt az Orosz Birodalomban, és ezeket a zsidógyűlölet terjesztésére használta. Az 1903 áprilisában a Kruseván egyik újságjában megjelent antiszemita cikkek hozzájárultak a kisinyovi pogrom kirobbantásához.
Egyes tudósok meg vannak győződve arról, hogy Kruseván volt a Jegyzőkönyvek eredeti szerzője. Az újságjában megjelenő szöveghez ő írta az előszót és az utószót. Azt állította, hogy a Jegyzőkönyvek a „Szabadkőművesek és a Cion bölcseinek világszövetsége" gyűlésén készültek. Kruseván azzal vádolta a zsidókat, hogy világuralomra törnek. Ennek „bizonyítéka” szerinte a feltörekvő cionista mozgalom volt. A cionizmus a kor más nacionalista mozgalmaihoz hasonlóan egy független zsidó államot szorgalmazott az egykori zsidó haza területén. Egyesek azt állították, hogy a Jegyzőkönyvek az 1897-ben a Bázelben tartott első cionista kongresszus jegyzőkönyvét tartalmazza. Ez nem igaz.
1905-ben a Jegyzőkönyvek egy, az Antikrisztus eljöveteléről szóló könyv mellékleteként jelent meg. Ezt a könyvet az antiszemita orosz misztikus, Szergej Nyilusz írta. A könyv a zsidókat a világ elpusztítására törő sátáni erők ügynökeiként mutatja be.
A Jegyzőkönyvek terjedése világszerte
A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei az 1917-es bolsevik forradalom után kezdett szélesebb körben elterjedni. Abban az évben az orosz cár egy népfelkelés közepette lemondott a trónjáról. A tüntetők élelmet, az első világháború befejezését és a cári uralom felszámolását követelték. Néhány hónappal később a bolsevik párt a bolsevik forradalom néven ismertté vált puccsal átvette a hatalmat Oroszországban. A bolsevik pártból alakult ki a későbbi kommunista párt.
A félelem, hogy a kommunista felkelések Európa-szerte elterjedhetnek, megerősítette a Jegyzőkönyvekben szereplő egyik fő antiszemita összeesküvés-elméletet, mely szerint a zsidók voltak felelősek a kommunizmusért és a forradalom kiterveléséért. Ezt a hamis vádat gyakran „judeobolsevizmusnak" nevezik.
A következő években a Jegyzőkönyvek számos más országban is fogékony közönségre talált. Több tucat nyelvre lefordították, és világszerte kiadták. A német nyelvű kiadás 1919-ben jelent meg Németországban. Az 1920-as években a Jegyzőkönyvek több változata megjelent Európa-szerte és az Egyesült Államokban is. Párizsban francia, Londonban, New Yorkban és Bostonban pedig angol fordítás jelent meg. Hamarosan japán (1920), olasz (1921), svéd (1921), norvég (1921) és lengyel (1923) nyelven is elérhetővé vált, 1925-ben arab fordítás jelent meg Szíriában.
A Jegyzőkönyvek számos más, antiszemita összeesküvés-elméleteket népszerűsítő könyvet is megihletett. Az Egyesült Államokban a legismertebbek közé tartozott Henry Ford A nemzetközi zsidó: a világ legfőbb problémája című írása. Ford volt a Ford Motor Company alapítója. Az 1920-as évekre az Egyesült Államok egyik leghíresebb és legelismertebb embere volt. A nemzetközi zsidó először Ford újságjában, a The Dearborn Independent című lapban jelent meg. Hamarosan könyv formájában is publikálták, és legalább tizenhat nyelvre, köztük németre is lefordították. A náci párt vezetősége, köztük Adolf Hitler is merített ihletet A nemzetközi zsidóból.
Ahogy világszerte terjedt a Jegyzőkönyvek, a szöveg gyakran módosult az aktuális eseményekhez és a helyi körülményekhez igazodva. Ez az egyik oka annak, hogy a Jegyzőkönyvek tartalma kiadásról kiadásra és nyelvről nyelvre változik. Mindazonáltal az alapvető antiszemita eszmék minden változatban ugyanazok.
A Jegyzőkönyvek hazugságának leleplezése: 1920-as évek
1920-ban Lucien Wolf brit újságíró és diplomata könyvet adott ki, amelyben leleplezte, hogy a Jegyzőkönyvek hazugság. Rájött, hogy egy német nyelvű regény, a Biarritz (1868) egyik fejezetéből származó gondolatokból fabrikálhatták a szöveget. Ebben a kitalált történetben zsidó vezetők találkoznak titokban a prágai régi zsidó temetőben. A találkozó végén megérkezik az Ördög, hogy támogassa őket.
A következő évben a The Times című londoni napilap „hazugnak” és „ügyetlen plágiumnak” nevezte a Jegyzőkönyveket. A The Times azt találta, hogy a Jegyzőkönyvek nagy részét egy kevéssé ismert francia politikai szatírából másolták: Maurice Joly Párbeszéd a pokolban Machiavelli és Montesquieu között (1864) című írásából. A Párbeszéd a pokolban nem tesz említést a zsidókról.
Hamarosan az Egyesült Államokban és Németországban is megjelentek a Jegyzőkönyveket leleplező beszámolók. Herman Bernstein, a New York Herald riportere 1921-ben kiadta Egy hazugság története: a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei című írását. Három évvel később egy német újságíró, Benjamin Segel megírta A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei kritikus megvilágításban című művét. Könyve angol nyelvű kiadásának előszavában Segel azt írta:
Ez a hamisítvány mérhetetlen szenvedést okozott a zsidóknak, és még mindig hihetetlen módon megbűvöli a megbabonázott tömegek elméjét.
Adolf Hitler és a Jegyzőkönyvek
Az 1920-as évek elején Alfred Rosenberg, a náci párt egyik vezető gondolkodója megismertette Adolf Hitlerrel a Jegyzőkönyveket. A könyvben szereplő összeesküvés-elméletek megerősítették Hitler amúgy is erős meggyőződését, hogy a zsidók felelősek Németország első világháborús veszteségeiért.
Hitler az 1920-as korai politikai beszédeiben hivatkozott a Jegyzőkönyvekre. A könyvről a Mein Kampf (Harcom, 1925) című önéletrajzában is írt. Hitler azt állította, hogy a Jegyzőkönyvek „feltárják a zsidó nép természetét és tevékenységét, és leleplezik [...] végső céljaikat”. Azt is megjósolta, hogy az általa „zsidó veszedelemnek” nevezett jelenség „végét fogja jelenteni” ha a Jegyzőkönyvek szélesebb körben ismertté válik.
Miután 1933-ban Németország kancellárja lett, Hitler nyilvános beszédeiben már nem hivatkozott közvetlenül a Jegyzőkönyvekre. A könyvben foglalt számtalan hazugságot azonban gyakran visszhangozta. Ezek között szerepelt az az állítás, hogy a zsidók felelősek a kommunizmus terjedéséért. Ez az antiszemita összeesküvés-elmélet judeobolsevizmus néven ismert.
A náci propaganda és a Jegyzőkönyvek
A Jegyzőkönyvek hazugsága több mint egy évtizeddel a nácik 1933-as hatalomra lépése előtt lelepleződött. Mindazonáltal a náci propaganda időnként felhasználta a Jegyzőkönyveket a németek meggyőzésére arról, hogy Németországnak meg kell védenie magát a zsidó agresszoroktól. Bár a legtöbb német valószínűleg nem olvasta a Jegyzőkönyveket, a náci propagandakampányokból ismerhették az antiszemita hazugságokat.
Joseph Goebbels, a náci Németország információs- és propagandaminisztere megértette, hogy a Jegyzőkönyvek felhasználható a zsidók démonizálására. Jóval azelőtt, hogy átvette volna ezt a feladatot, a naplójában már említette a Jegyzőkönyveket. Így írt róla: „Úgy hiszem, hogy a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hamisítvány.” Azonban így folytatta: „hiszem, hogy a Jegyzőkönyvek, ha tényszerűen nem, de valójában igaz”. Goebbelsnek az számított, hogy a Jegyzőkönyvek előmozdítja a nácik antiszemita programját.
A náci párt legagresszívabb antiszemita propagandája részben a Jegyzőkönyvekre épült. Julius Streicher, a Der Stürmer című antiszemita újság kiadója például számos olyan cikket közölt az 1930-as években, amelyek a Jegyzőkönyvekben szereplő gondolatokra támaszkodtak. A náci párt központi kiadója (a Franz Eher Verlag) a Jegyzőkönyvek huszonkét kiadását hozta forgalomba 1919 és 1938 között.
A Jegyzőkönyvek hazugságának leleplezése: 1930-as évek
A náci szimpatizánsok Németországon kívül is terjesztették a Jegyzőkönyvek példányait. Ezt a tevékenységet két bírósági ügy keretében is megtámadták.
1934-ben a dél-afrikai Grahamstownban indítottak eljárást a Dél-Afrikai Keresztény Nemzetiszocialista Mozgalom (más néven a szürkeingesek) vezetői ellen. Ezeket a náci szimpatizánsokat beperelték és pénzbírsággal sújtották, mert egy olyan dokumentumot terjesztettek, amely hasonlított a Jegyzőkönyvekre. A dél-afrikai legfelsőbb bíróság egy testülete kimondta, hogy a Jegyzőkönyvek „rágalmakat tartalmazó dokumentum”.
1935-ben egy svájci bíróság megbírságolt két náci vezetőt azért, mert a Jegyzőkönyvek német verzióját terjesztették a Nemzeti Front demonstrációján. A Nemzeti Front a svájci Bernben működő, szélsőségesen nacionalista antiszemita szervezet volt. A tárgyaláson eljáró bíró kijelentette, hogy a Jegyzőkönyvek „nevetséges badarság”.
A Jegyzőkönyvek náci kiadásai a II. világháború alatt
A II. világháború (1939–1945) alatt Németország megszállta és elfoglalta Európa nagy részét, így a Szovjetunió nyugati részeit is. A nácik az általuk megszállt országokban terjesztették a Jegyzőkönyveket. Még azután is, hogy a „végső megoldás” során zsidók millióit gyilkolták meg, 1943-ban a német hatóságok orosz, ukrán és belorusz nyelven is kiadták a Jegyzőkönyveket. A Jegyzőkönyvek és más, a zsidó összeesküvésekről szóló hazugságokat hirdető szövegek a németek által megszállt Franciaországban, Belgiumban és Lengyelországban is megjelentek.
A Jegyzőkönyvek hazugságának leleplezése a holokauszt után
1964-ben az amerikai szenátus egy albizottsága jelentést tett közzé, amelyben kijelentette, hogy a Jegyzőkönyvek „elvetemült koholmány”. A jelentés a hidegháború idején, a kommunizmussal kapcsolatos fokozott aggodalmak idején készült. Kifejtette, hogy a Jegyzőkönyvek „egyike a számos hamis dokumentumnak, amelyek a »nemzetközi zsidó összeesküvés« mítoszával házalnak”. A jelentés a Jegyzőkönyveket „halandzsának” nevezte.
Antiszemitizmus, holokauszttagadás és a Jegyzőkönyvek napjainkban
A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei hazugságként való leleplezése a holokauszt után sem tudta csökkenteni a könyv befolyását. A Jegyzőkönyvek és a zsidókkal kapcsolatos összeesküvés-elméletek továbbra is erősítik az antiszemitizmust. A Jegyzőkönyvek több tucatnyi nyelven elérhető nyomtatott és online formában egyaránt. A könyvre gyakran hivatkoznak a közösségi médiában. Az amerikai külügyminisztérium 2024-es jelentése szerint a Jegyzőkönyvek jelentős befolyással bír Oroszországban, ahol létrejött.
A Jegyzőkönyvek egyes újabb kiadásai a zsidókat teszik felelőssé a COVID-19 járványért. A zsidókat hibáztatják a háborúkért és a terrorcselekményekért is (például az Egyesült Államok elleni 2001. szeptember 11-i támadásokért). A világ egyes területein a Jegyzőkönyvek bekerült az iskolai tankönyvekbe. Televíziós műsorokat is készítettek belőle.
A Jegyzőkönyveket politikai propagandához is felhasználták, és államfők is hivatkoztak rá. Például Mahmud Ahmadinezsád, Irán korábbi elnöke (2005–2013) zsidóellenes retorikájában a Jegyzőkönyvek témáihoz folyamodott. Más befolyásos politikai és társadalmi vezetők a Közel-Keleten nyilvánosan állították, hogy a könyv hiteles. A Hamász terrorszervezet a Jegyzőkönyvekre hivatkozva próbálta igazolni az Izrael állam és zsidósága megsemmisítésére irányuló felhívásokat.
A Jegyzőkönyvek néhány újabb változata tagadja, hogy a holokauszt megtörtént volna (holokauszttagadás). Más kiadások elferdítik a holokausztot. Egyes kiadások hazug módon állítják, hogy a zsidók együttműködtek a nácikkal Izrael állam megalapítása érdekében.
A Jegyzőkönyvek kortárs átiratainak célja továbbra is a zsidókkal kapcsolatos antiszemita összeesküvés-elméletek népszerűsítése.
Lábjegyzetek
-
Footnote reference1.
Évszázadokon át sok keresztény úgy vélte, hogy a zsidók istengyilkosságot követtek el Jézus megölésével. Jézust a római hatóságok ölték meg. A különböző keresztény nagyegyházi vezetők hivatalos tanításaikban megerősítették ezt a tévhitet. Csak a 20. század végén jelentették ki egyes keresztény egyházak, hogy az istengyilkosság vádja hamis volt. A római katolikus egyház például a II. vatikáni zsinat részeként 1965-ben megtagadta ezeket a hazugságokat.
-
Footnote reference2.
1903 áprilisában három napon át a nem zsidó lakosok zsidó szomszédaik ellen fordultak. Több száz zsidót megsebesítettek, és több mint negyvenet meggyilkoltak. A kisinyovi pogromot antiszemita propaganda előzte meg, beleértve a vérvádat is. A pogrom elkövetői a zsidó agresszióval szembeni önvédelemre hivatkozva igazolták tetteiket.
-
Footnote reference3.
A szabadkőművesek egy önkéntes alapon működő testvériség. Gyökerei több száz évre nyúlnak vissza, talán már az 1300-as években létezett. A 20. században mind az antiszemiták, mind a szabadkőművesség ellenzői azzal érveltek, hogy a zsidók aljas céljaikra használták fel a szabadkőműves ideológiát és a nemzetközi kapcsolatokat. A összeesküvés-elméleteket vallók közül néhányan elkezdték összekapcsolni a zsidókat és a szabadkőműveseket azzal a váddal, hogy a páholyok a „Cion bölcseinek” szolgálatában állnak.
-
Footnote reference4.
A Jegyzőkönyvekhez hasonlóan a judeobolsevizmus is összeesküvés-elmélet. A feltételezett zsidó összeesküvésekről szóló, már létező antiszemita elképzelésekre támaszkodik, és a zsidók elleni erőszakra való uszításra használják.
-
Footnote reference5.
A Biarritz című regényt Hermann Goedsche írta, aki postai alkalmazott és a porosz titkosrendőrség kémje volt. A könyvet „John Retcliffe” álnéven adta ki.