A náci propaganda
A nácik hatékonyan alkalmazták a propagandát, hogy elnyerjék németek millióinak támogatását egy demokráciában, majd később egy diktatúrában, az általuk végrehajtott üldözéshez, háborúhoz és végül a népirtáshoz. A náci propagandában alkalmazott sztereotípiák és megjelenítések nem voltak újak; a célközönség már jól ismerte őket.
A legfontosabb tények
-
1
A nácik képzett propagandisták voltak, akik kifinomult reklámtechnikákat és a kor legmodernebb technológiáját használták üzeneteik terjesztésére.
-
2
Miután Adolf Hitler hatalomra került, létrehozta a Birodalmi Információs és Propagandaminisztériumot a német közvélemény és magatartás alakítására.
-
3
A náci propaganda kulcsfontosságú szerepet játszott az európai zsidók üldözésének előmozdításában, végül pedig elpusztításukban. Gyűlöletet szított, és közömbös légkört alakított ki a sorsukkal szemben.
1924-ben Adolf Hitler ezt írta a propagandáról:
feladata nem az, hogy objektív tanulmányt készítsen az igazságról, amennyiben az az ellenségnek kedvez, és aztán akadémikus tisztességgel a tömegek elé tárja; feladata az, hogy mindig és rendületlenül a saját igazunkat szolgálja.
A náci üzenet közvetítése
1933-ban, a náci hatalomátvétel után Adolf Hitler létrehozta a Birodalmi Információs és Propagandaminisztériumot, amelynek élén Joseph Goebbels állt. Ennek az intézmények az volt a célja, hogy biztosítsa a náci üzenet sikeres közvetítését a művészetek, zene, színház, filmek, könyvek, rádió, oktatási anyagok és a sajtó eszközein keresztül.
A náci propagandának több célközönsége is volt. A németeket a propagandán keresztül szüntelenül a külföldi ellenség és a zsidó felforgatók elleni harcra buzdították. A zsidók elleni törvényhozatal vagy a zsidóellenes intézkedéseket megelőző időszakokban a propagandakampányok olyan légkört teremtettek, amely tolerálta a zsidók elleni erőszakot, különösen 1935-ben (a szeptemberi nürnbergi faji törvények előtt) és 1938-ban (a Kristályéjszaka utáni, antiszemita gazdasági törvények özöne előtt). A propaganda a passzivitásra és a zsidók elleni közelgő intézkedések elfogadására is ösztönzött, mivel ezek a náci kormányt úgy tüntették fel, mint amely hatékonyan „helyreállítja a rendet”.
A náci propaganda egyik fő témáját képezte az a valós illetve vélt hátrányos megkülönböztetés, amely az első világháboú után a Németország kárára területeket nyert kelet-európai országokban élő németeket érte, például Csehszlovákiában és Lengyelországban. A feléjük irányuló propaganda politikai lojalitást és úgynevezett „faji öntudatot” igyekezett előhívni a német etnikumú lakosságból. Ezenkívül arra is törekedett, hogy félrevezesse a külföldi kormányokat, beleértve az európai nagyhatalmakat, azzal a hamis üzenettel, hogy a náci Németország érthető és tisztességes követeléseket támaszt a koncessziók és területfoglalás terén.
A Szovjetunió német megszállása után a náci propaganda mind az otthoni civilek, mind a megszállt területeken szolgáló katonák, rendőrök és nem német segéderők számára hangsúlyozta a szovjet kommunizmust az európai zsidósággal összekötő témákat, továbbá Németországot a „nyugati” kultúra védelmezőjeként állította be a „zsidó-bolsevik fenyegetéssel” szemben, és apokaliptikus képet festett arról, mi fog történni, ha a szovjetek megnyerik a háborút. Ez különösen így volt az 1943. februárjában Sztálingrádnál elszenvedett katasztrofális német vereséget követően. Ezek a témák hozzájárulhattak ahhoz, hogy a náci és nem náci németek, valamint a helyi kollaboránsok a végsőkig harcoltak.
A film szerepe
A filmek különösen fontos szerepet játszottak abban, hogy terjedjen a faji alapú antiszemitizmus, a német katonai erő felsőbbrendűségének elve, valamint az a náci eszme, hogy az ellenség eredendően gonosz. A náci filmek „alsóbbrendű” lényekként ábrázolták a zsidókat, akik beszivárognak az árja társadalomba. A Fritz Hippler által rendezett Az örök zsidó című film (1940) például a zsidókat vándorló kulturális parazitaként ábrázolta, akiket a szexuális és anyagi vágy ural. Néhány film, mint például Leni Riefenstahltól Az akarat diadala (1935), Hitlert és a nemzetiszocialista mozgalmat dicsőítette. Riefenstahl két másik alkotása, A nemzetek ünnepe és A szépség ünnepe (1938) az 1936-os berlini olimpiai játékokat mutatta be, és a náci rezsim olimpiai sikerein keresztül a nemzeti büszkeséget hirdette.
Az újságok szerepe
Németországban az újságok, különösen a Der Stürmer (Rohamozó), antiszemita karikatúrákat közöltek. Miután a németek 1939 szeptemberében Lengyelország lerohanásával elindították a második világháborút, a náci rezsim propagandával igyekezett a német civileket és katonákat meggyőzni arról, hogy a zsidók nemcsak „emberalattiak”, hanem a Német Birodalom veszélyes ellenségei is. A rezsim célja az volt, hogy támogatást – vagy legalábbis beleegyező hallgatást – szerezzen ahhoz a politikához, amely a zsidók végleges eltávolítását célozta meg a németek által elfoglalt területekről.
Atrocitások és tömeggyilkosságok leplezése
Az európai zsidóság tömeges megsemmisítését célzó „végső megoldás” végrehajtása során az SS tisztviselői a megsemmisítő központokban arra kényszerítették a holokauszt áldozatait, hogy fenntartsák a megtévesztő látszatot, amely megkönnyítette a zsidók Németországból és a megszállt Európából történő deportálását. A koncentrációs táborok és a megsemmisítő központok tisztviselői arra kényszerítették a foglyokat, akik közül sokakat hamarosan elpusztítottak a gázkamrákban, hogy képeslapokat küldjenek haza, azt állítva, hogy jól bánnak velük és hogy jó körülmények között élnek. A tábori hatóságok propagandát alkalmaztak az atrocitások és tömeggyilkosságok leplezésére.
1944 júniusában a német biztonsági rendőrség engedélyezte a Nemzetközi Vöröskereszt nemzetközi csoportjának, hogy megvizsgálja a Cseh- és Morva Protektorátusban (ma: Csehország) található Theresienstadt gettólágert. Az SS és a rendőrség 1941 novemberében hozta létre Theresienstadtot a Német Birodalom belföldi propagandájának eszközeként. A gettólágerrel kívánták meggyőzni azokat a németeket, akik értetlenül álltak a német és osztrák zsidó származású, idős, rokkant háborús veteránok vagy ismert helyi művészek „keletre" vagy „munkaszolgálatra” történő deportálása előtt. Az 1944-es látogatásra való felkészülés részeként a gettó „szépítési” programon esett át. Közvetlenül az ellenőrzés után a Protektorátus SS-tisztviselői egy filmet készítettek a gettó lakóinak felhasználásával, hogy bemutassák, milyen jóindulatú bánásmódban részesültek Theresienstadt zsidó „lakói”. Amikor a film elkészült, az SS-tisztviselők a „szereplők” nagy részét az auschwitz-birkenaui megsemmisítő központba deportálták.
A lakosság mozgósítása
A náci rezsim egészen a rendszer végéig hatékonyan használta a propagandát arra, hogy a német lakosságot a hódító háború támogatására mozgósítsa. A náci propaganda ugyancsak alapvető fontosságú volt azok motiválásában, akik végrehajtották az európai zsidók és a náci rezsim más áldozatai tömeges meggyilkolását. Ezenkívül arra is szolgált, hogy biztosítsa több millió ember – mint be nem avatkozó szemlélő – hallgatólagos beleegyezését a faji alapú üldözésbe és tömeggyilkosságba.