Személyes történet

Irene Hizme és Rene Slotkin

Irene és Rene Renate és Rene Guttmann néven születtek. Nem sokkal az ikrek születése után a család Prágába költözött, és ott éltek akkor is, amikor a németek 1939 márciusában elfoglalták Csehországot és Morvaországot. Néhány hónappal később egyenruhás németek tartóztatták le az apjukat. Irene és Rene évtizedekkel később tudta meg, hogy édesapjukat 1941 decemberében megölték az auschwitzi táborban. Irenét, Renét és az anyjukat a theresienstadti gettóba, majd az auschwitzi táborba deportálták. Auschwitzban az ikreket elválasztották egymástól, és orvosi kísérleteket végeztek rajtuk. Irene és Rene az Auschwitzból való szabadulásuk után egy ideig még nem találkoztak. Irenét a Rescue Children nevű gyermekmentő csoport vitte az Egyesült Államokba 1947-ben, ahol 1950-ben újra találkozott Renével.

szöveg

IRENE: A következő emlékem, röviddel ezután, hogy gyalogolunk éjszaka a hóban, és az anyám, az anyánk egy bőröndöt cipel magával, és emlékszem, hogy nem, valahogy nem akartam menni, akárhova is indultunk. Emlékszem, jól megrántott, tudja, hogy menjek. Szóval emlékszem anyámra, és azért emlékszem rá ennyire, mert… emlékszem, hogy konkrétan húzott engem…
RENE: Valószínűleg én mentem magamtól, mert én nem, én nem emlékszem a húzásra. Arra az éjszakára viszont emlékszem, és emlékszem a kutyákra is.
IRENE: Igen, igen, kutyák voltak és ugattak. Aztán felszálltunk a vonatra.
RENE: Igen, arra a vonatozásra én is emlékszem.
IRENE: Igen, én is.
RENE: Úgy értem… most már tudjuk, hogy Auschwitzba vitt minket a vonat. De a meleg, a szagok, a zsúfoltság és a… szenvedés a kocsikban. Úgy értem, hallottuk, amint emberek halnak meg…
IRENE: Igen, jajveszékelés és...
RENE: A nyögdécselés, az, az tényleg borzalmas volt.
IRENE: És mivel kicsik voltunk még, ez olyan, nagyon nehéz volt, hiszen szinte mellettünk voltak a halottak. És emlékszem, hogy szerettem volna, csak szerettem volna lefeküdni.
RENE: Igen, tényleg, valamiért nem tudtunk lefeküdni…
IRENE: Igen, mert nem volt hely…
RENE: Vagy nem volt hely, vagy nem fértünk el, vagy túl koszos volt, vagy nem lehetett sehová lefeküdni.
IRENE: Nem lehetett, nem volt hely. Úgy kellett maradnunk végig, ahogy felszálltunk. És… viszont nem sírtunk.
RENE: Nem.
IRENE: Nem sírtunk. Féltünk. Valahogy tudtuk, hogy most nem szabad sírni.


Bejelölések


  • US Holocaust Memorial Museum Collection
Gyűjteményi infomációk megtekintése

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.