Nem sokkal Lengyelország 1939. szeptemberi német megszállását követően William családját egy gettóba küldték, testvére pedig egy munkatáborba került. William megvesztegetett néhány tisztviselőt, hogy engedjék ki a testvérét abból a kórházból, így elkerülte, hogy Auschwitzba deportálják. Később, miután megszökött egy börtöntáborból, hogy a testvérét ápolja, Williamet bebörtönözték. Blechhammerbe, Gleiwitzbe (ahol megismerte későbbi feleségét) és egyéb táborokba küldték. William összeesett egy halálmenet közben az osztrák határ közelében, de később felszabadították. Szülei és testvére nem élték túl a háborút.
A dolgok már rögtön az első éjszaka változni kezdtek. Az első éjszaka áramszünetek voltak szerte a városban. Kijárási tilalmat rendeltek el. Sötétedés után senki sem hagyhatta el a házat. Az első emlékezetes éjszakán… az egyik szomszédunk megpróbált… egy fiatalember megpróbált átmenni az úton, és nem értette meg, hogy már ezzel is… megszegte a kijárási tilalmat. Egy német katona rákiáltott, hogy „Állj!” de ő csak futott tovább. Legéppuskázták, és pont a házunk előtt esett össze. A németek elkezdtek kiabálni, hogy „Raus,” és mindenkinek ki kellett menni, hogy segítsen bevinni a holttestet, négy másik emberrel hoztuk be. És mivel géppuskával lőtték le, teljesen kettészakadt a teste. Amikor hazaértem, vérben úsztam, és emlékszem, amikor beléptem a házba, édesanyám látta, hogy mindenem csupa vér. Borzalmas volt ilyet látni. Csupa vér voltam, és mindig emlékezni fogok édesanyám… arckifejezésére, félelmére és kiáltására, amikor meglátott tiszta véresen. Ez volt az első éjszaka, az első arckifejezés, ami… Nem tudtuk még, mi várt ránk, és borzalmas volt, az az első éjszaka.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.