Oskar Schindler

Oskar Schindler (1908–1974) 1908. április 28-án született Zwittauban (Osztrák-Magyar Monarchia, ma Svitavy, Csehország). Schindler német nemzetiségű katolikus volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése után, az első világháború végén Schindler az újonnan létrehozott Csehszlovák Köztársaság állampolgára lett.

Schindler több szakiskolába járt. 1928-ban feleségül vette Emilie Pelzlt, és különböző állásokat töltött be – többek között apja mezőgazdasági gépekkel foglalkozó vállalkozásában dolgozott, autósiskolát nyitott, és állami ingatlanokat értékesített. A csehszlovák hadseregben is szolgált, és 1938-ban tartalékos őrvezetői rangot szerzett. Schindler 1936-ban a német fegyveres erők Amt Auslands/Abwehr (Honvédségi Külügyi Hírszerző Hivatal) munkatársaként kezdett el dolgozni. 1939 februárjában, öt hónappal a Szudétavidék német annektálása után belépett a náci pártba. Az opportunista üzletemberről, aki ráadásul szeretett nagy lábon élni, aligha hihette volna bárki, hogy emberéleteket fog megmenteni a háború alatt. A második világháború idején Schindler több mint ezer zsidót mentett meg az Auschwitzba, a náci Németország legnagyobb koncentrációs táborába való deportálástól.

Schindler „Emalia” gyára Krakkóban

Lengyelország német lerohanását és megszállását követően Schindler 1939 októberében Krakkóba költözött. Kihasználva azt, hogy a német megszállás programjának keretében a zsidó és lengyel tulajdonú vállalkozásokat „árjásításították” és „németesítték” az ún. Főkormányzóságban (Generalgouvernement), 1939 novemberében megvásárolta a Rekord Ltd.-t, egy zsidó tulajdonú zománcárugyárat. Az üzem átalakítását követően létrehozta a Deutsche Emalwarenfabrik Oskar Schindler-t, az Oskar Schindler Német Zománcárugyárat, más néven Emaliát.

Bár két másik gyára is volt Krakkóban, Schindler csak az Emaliában alkalmazott zsidó munkásokat a közeli krakkói gettóból. Az Emalia a legproduktívabb időszakban, 1944-ben ezerhétszáz munkást foglalkoztatott, akik közül legalább ezer zsidó kényszermunkás volt. Őket a németek a krakkói gettóból annak 1943. márciusi felszámolása után a krakkó-plaszowi kényszermunkatáborba, majd koncentrációs táborba telepítettek át.

1943 márciusától az Emalia 1944-es altáborrá válásáig az üzemben dolgoztatott zsidó foglyok a plaszowi koncentrációs táborban éltek, rettenetes körülmények közt. Ez idő alatt Schindler többször is közbenjárt az érdekükben. Kenőpénzek és személyes diplomáciai kapcsolatok felhasználásával próbált tenni a zsidó munkások jóllétééért, és 1944 végéig megakadályozni, hogy az SS deportálja őket. Hogy alátámaszthassa állítását, miszerint a zsidó munkások fontosak a háborús célok szempontjából, hadianyaggyártó részleggel bővítette az Emaliát. 1943 márciusában, a krakkói gettó felszámolásakor megengedte a zsidó munkásainak, hogy éjszakára a gyárban maradjanak.

„Emalia”, a plaszowi koncentrációs tábor altábora

Miután az SS 1944 januárjában Plaszowot kényszermunkatáborból hivatalosan is koncentrációs táborrá változtatta, Schindler meggyőzte az SS-t, hogy az Emalia Plaszow altábora legyen. A gyári munkásként regisztrált mintegy ezer zsidó kényszermunkáson kívül a közeli gyárakban dolgozó további négyszázötven zsidónak is lehetővé tette, hogy az Emaliában éljenek. Ez megmentette őket a szisztematikus erőszaktól és az önkényes gyilkosságoktól, amelyek a mindennapi élet részei voltak Plaszowban.

Schindler eljárása kockázatos és költséges is volt. A zsidó dolgozók védelme és egyes gyanús üzleti manőverei miatt az SS és a rendőrség korrupcióval gyanúsították, továbbá azzal, hogy jogosulatlan segítséget nyújtott a zsidóknak. Az SS és a német rendőrség tisztjei háromszor is őrizetbe vették az Emalia tulajdonosaként, vádat emelni azonban nem tudtak ellene.

Schindler listája

1944 októberében, miután az SS az Emalia táborban élő zsidókat Plaszowba szállította, Schindler engedélyt kért és kapott arra, hogy üzemét áthelyezze a Cseh-Morva Protektorátusban lévő Brünnlitzbe (ma Brněnec), szülővárosa közelébe, és kizárólag fegyvergyárként újranyissa azt. Egyik asszisztense több névsort is összeállított arról a mintegy ezerkétszáz zsidó fogolyról, akiknek a munkájára az új gyárban szükség volt. Ezek a listák együttesen a „Schindler listája” néven váltak ismertté. Schindler teljesítette az SS által megkövetelt előírásokat, hogy Brünnlitzet a gross-roseni koncentrációs tábor altáborává minősítsék, és ezzel elősegítette mintegy nyolcszáz zsidó férfi túlélését, akiket az SS Plaszowból Gross-Rosenen keresztül Brünnlitzbe deportált, valamint háromszáz–négyszáz zsidó nőét, akiket Plaszowból Auschwitzon keresztül szintén ide vittek.

Bár a brünnlitzi üzemet hadianyaggyárként tartották nyilván, mindössze egyetlen vagonnyi éles lőszert gyártott csaknem nyolc hónapos működése során. Az altábor hadianyaggyárként való létjogosultságát Schindler fiktív termelési adatok feltüntetésével igazolta a német hatóságok előtt. Ez több mint ezer zsidó túlélését segítette elő, megkímélve őket a koncentrációs táborok borzalmaitól és brutalitásától. Schindler csak 1945. május 9-én hagyta el Brünnlitzet – azon a napon, amikor a szovjet csapatok felszabadították a tábort.

A II. világháború után

A második világháború után Schindler és felesége, Emilie a németországi Regensburgban telepedtek le. 1949-ben Argentínába emigráltak. Schindler 1957-ben különköltözött Emilie-től, bár nem vált el tőle, és egyedül tért vissza Németországba. Szegényen, szinte ismeretlenül halt meg Németországban 1974 októberében. Azok közül, akiknek a túlélését segítette, sokan – és az ő leszármazottaik – szólaltak fel Izraelben való eltemetéséért, és finanszírozták azt.

A Yad Vasem 1993-ban Oskar és Emilie Schindlernek a „Világ igaza” elismerést adományozta a holokauszt idején, ezzel elismerve a zsidók megmentéséért tett, hatalmas személyes kockázattal járó erőfeszítéseiket.

Schindler története 1993-ban került a figyelem középpontjába Steven Spielberg Oscar-díjas filmjének, a Schindler listájának köszönhetően, amely Thomas Keneally 1983-as, Schindler életét és munkásságát bemutató, azonos című regénye alapján készült. A filmet a közönség és a kritikusok is elismeréssel fogadták.